Konzisztencia, beton konzisztencia

Németül:

Konsistenz des Betons

Angolul:

Consistency of concrete

Franciául:

Consistance du béton

A konzisztencia osztályok hagyományos magyar megnevezésének és jelének

(MSZ 4719:1982) közelítő német megfelelője a DIN 1045:1988 és a DIN 1045-2:2001 szabvány szerint:

Folyós (F)

Képlékeny (K)

Kissé képlékeny

Földnedves (FN)

Fließfähig (Jel a DIN 1045:1988 szerint: KF)

Weich (Jel a DIN 1045:1988 szerint: KR, Regelkonsist.)

Plastisch (Jel a DIN 1045:1988 szerint: KP)

Steif (Jel a DIN 1045:1988 szerint: KS)

A beton konzisztencia fizikai, a folyadékok viszkozitásával rokon betontechnológiai fogalom, amely a friss beton mozgással szembeni ellenállását, belső súrlódását, alaktartását fejezi ki. A beton konzisztenciája elsősorban a friss beton keverhetőségét, szállíthatóságát bedolgozhatóságát, tömöríthetőségét, állékonyságát befolyásolja, de hatással van a beton cement- és vízigényére, kötési-szilárdulási folyamatára, zsugorodására, a megszilárdult beton szövetszerkezetére (struktúrájára) v, szilárdságára  is. A friss beton konzisztenciáját a cement minősége, az adalékanyag  anyagtani minősége és szemszerkezete, a keverék összetétele, mint például a víz-, cement-, adalékanyag- finomrész-tartalom befolyásolja.  A víz- és cementtartalom hatását az ábra szemlélteti.

A konzisztencia javítására célszerűen nem a vízadagolást kell növelni, ami a szilárdságra káros, hanem képlékenyítő vagy folyósító adalékszert kell alkalmazni.

A ma már visszavont MSZ 4719:1982 „Betonok” című magyar szabvány a földnedves (FN), kissé képlékeny (KK), képlékeny (K), folyós (F)  megnevezésű (jelű) konzisztencia osztályokat ismerte. Az MSZ 4719:1982 szabvány vizsgálati módszerként az MSZ 4714-3:1986 „A betonkeverék és a friss beton vizsgálata. A konzisztencia meghatározása” című szabvány eljárásait jelölte meg, amely utóbbi függelékében az FN, KK, K, F jelű konzisztencia osztályok mérőszámainak határértékei is megtalálhatók. Az alig földnedves (AFN) és az önthető (Ö) konzisztencia osztályt az 1978-ig érvényben volt MSZ 4714:1955 vizsgálati szabvány és az 1977-ig érvényben volt MSZ 4719:1958 termék szabvány tartalmazta, de azok egyes nemzeti (például ÖNORM B 4200-10:1983) és nemzetközi (például ISO 4103:1979) szabványokban ma is szerepelnek.

Az MSZ 4714-3:1986 szabványban szereplő vizsgálati módszerekkel a roskadás, a terülés, a VEBE-méteres átformálási idő, az átformálási ütésszám, a Glanville-féle tömörödés, a Humm-féle behatolás határozható meg. A Humm-féle behatolási mélység mérő szonda elődjének a Graf-féle, máshol Graf-Humm-féle néven említett ejtősúlyos, behatolás mérő készülék (németül: Gerät für den Eindringversuch nach Graf) tekinthető, amelynek leírása az MSZ 4714:1955 szabványban szerepelt. Az MSZ 4714:1955 szabvány még a végtelenül egyszerű, és a gyakorló betontechnológusok körében ma is népszerű „kőműveskanál próbát” is tárgyalta.

Az MSZ EN 206-1:2002 „Beton. 1. rész: Feltételek, teljesítőképesség, készítés és megfelelőség” című európai szabvány a konzisztencia osztályokat betű és szám kombinációval jelöli, ahol a betű a vizsgálati módszerre, a szám a konzisztencia jellegére utal. A konzisztencia osztályokat az MSZ EN 12350-2:2000 szabvány szerinti roskadás, az MSZ EN 12350-5:2000 szabvány szerinti terülés, az MSZ EN 12350-3:2000 szabvány szerinti VEBE-méteres átformálási idő, az MSZ EN 12350-4:2000 szabvány szerinti (Walz-féle) tömörítés vizsgálatok mérőszámai határolják be.

Az MSZ EN 206-1:2002 európai szabvány különleges esetekben megengedi, hogy a konzisztencia előírása ne a konzisztencia osztállyal, hanem tervezett értékkel történjék, és mind a négy vizsgálati módszerre megadja a konzisztencia jellemző tervezett értékének tűréseit.

Az európai vizsgálati szabványok a konzisztencia mérő eszközök méretét tűréssel adják meg, míg az MSZ 4714-3:1986 szabvány csak elvétve.

Az MSZ 4714-3:1986 magyar szabvány szerinti és az MSZ EN 206-1:2002 európai szabvány szerinti konzisztencia osztályok lényegében és közelítőleg a következő táblázat szerint felelnek meg egymásnak:

Konzisztencia osztályok az

MSZ 4714-3:1986

szabvány szerint

Konzisztencia osztályok

az MSZ EN 206-1:2002 európai szabvány szerint

 

Roskadási osztály

Terülési osztály

VEBE osztály

Tömörítési osztály

 

(Alig földnedves)

 

 

 

C0

 

Földnedves (FN)

S1

F1

V0

C1

 

V1

 

Kissé képlékeny (KK)

F2

V2

 

V3

C2

Képlékeny (K)

S2

F3

V4

C3

 

 

Folyós (F)

S3

F4

Megjegyzés: Az MSZ EN 206-1 szerinti konzisztencia osztályok nem feleltethetők meg egymásnak! 

 

S4

F5

 

S5

F6

 

(Önthető)      

C4

 

A friss beton alkalmazandó konzisztenciáját a szerkezet jellege, méretei és a betonozás körülményei szabják meg:

Alig földnedves betonnal nagytömegű, vasalatlan vagy gyengén vasalt szerkezetek, például hídpillérek, gátak, támfalak, útbetonok készítése esetén lehet dolgozni. Előnye a kis cement tartalom, kis hőfejlesztés, kis zsugorodási hajlam. Az ilyen beton nem szivattyúzható, a szállítóeszközből sokszor nehezen üríthető, tömörítéséhez  nagyon erős vibrátor szükséges.  Nem alkalmazható látszóbeton  készítéséhez.

A földnedves beton vasalatlan és ritkán vasalt szerkezetek készítéséhez használható. Tömörítéséhez vibrátort kell használni (ezt a betont német nyelvterületen „Rüttelbeton”-nak azaz vibrált betonnak is nevezik). Nem alkalmazható látszóbeton készítéséhez.

Kissé képlékeny betonból minden vasalatlan és vasalt szerkezet elkészíthető, ha a vasalás nem különösen sűrű. Tömörítéséhez vibrátort kell használni. Szivattyúzható. Látszóbeton készítésére is alkalmas.

A képlékeny betont sűrűn vasalt szerkezetek készítéséhez lehet használni. Gyenge vibrálással is tömöríthető. Felhasználásával nagy kiterjedésű szerkezetek, mechanikai igénybevételeknek kitett betonok, látszóbetonok is készíthetők. Előnye a szivattyúzhatóság, könnyű bedolgozhatóság. Hátránya a nagy cementigény, a szétosztályozódási, zsugorodási, kivérzési hajlam.

Folyós betonból igen sűrűn vasalt, karcsú, nehezen hozzáférhető szerkezetek is készíthetők. A víz alatti betonozás anyaga. Tömöríteni alig, vagy nem szükséges. Előnye, hogy könnyen szivattyúzható, nehéz körülmények között is gyorsan beépíthető. Hátránya, hogy a folyós beton összetételét igen gondosan kell megtervezni és betartani. Zsugorodása jelentős.

Önthető betonból nagy kiterjedésű szerkezetek gyorsan, könnyen építhetők. Konzisztenciája annyira híg, hogy öntővályúban is eljuttatható a szerkezet minden részébe. Az önthető beton finom rész tartalma nagy, zsugorodása igen jelentős. Különleges fajtája az önterülő (angolul: SLC Self leveling concrete) és az öntömörödő (angolul: SCC Self compacting concrete, németül: SVB Selbstverdichtender Beton) beton , amely az önterülő képességet nem a nagy vízadagolásnak, hanem a különleges összetételnek köszönheti, miáltal mentes az önthető beton egyébként hátrányos tulajdonságaitól.    

Jelmagyarázat: v A jel előtt álló fogalom a fogalomtár szócikke.

Megjelent a

2003. március havi számának

12-13. oldalán

 
  Vissza a fogalmak tartalomjegyzékéhez